Vajon hogy lehet egy tömör és frappáns szóval megfogalmazni a szabadidő eltöltésének ezen változatos módjait? Történetesen az olvasásra, zene hallgatásra és a film nézésre gondolok. Ezek azok a dolgok, amivel már nagyon régóta múlatom a szabadidőmet. Olvasni már az általános iskola alatt is nagyon szerettem. Nagyon gyakran még tanulás helyett is regénnyel kezemben ültem az asztal mellett. Ez idő alatt rengeteg könyvet elolvastam, sokat többször is. Nehéz kiemelni kedvenceket, hisz szinte mindegyik az. Fiatalabb koromban az Egri Csillagok meghatározó volt, ennek hatására több történelmi kalandregényt is elolvastam. Olvastam a máltai kereszteslovagrendről, Sándor Mátyásról, a vitorlázás egyeduralkodásának végéről, mikor megjelentek a tengerhajózásban a gőzösök. Később olvastam a távolkelet felfedezéséről, az amerikai indiánokról és cowboy-okról. Aztán az apukám jótékony hatására rengeteg sci-fit olvastam. László Endre, Nemere István, aztán Isaac Asimov, Orson Scott Card révén mélyültem el a lehetséges jövőképek temérdek variációjába. Úgy gondolom, hogy jelentősen befolyásolták a gondolkodásmódomat ezek a regények és az általuk felvázolt lehetséges jövőképeken történő merengés sem volt haszontalan.
Aztán még kisgyerek koromban magával ragadott a másik remek időtöltés. A mozifilm. Fiatalon - mint oly sokan - szinte mindegyik Bujtor István és Bud Spencer filmet végigizgultam. Aztán jött a Star Wars trilógia és a rendszerváltással egy időben elkezdtek beözönleni az amerikai filmek. Nagyon sok jó színészt láthattam jó és rossz filmekben egyaránt. Több közülük elgondolkodtató volt. A filmek, bár sokan azt gondolhatják, hogy károsak, szerintem segítik az embert, hogy másvalaki helyébe képzelje magát. Ez által talán az életben is könnyebb empatikusan kezelni másokat és megoldani problémákat. Persze lehet, hogy hülyeség, de számomra mindig is szórakoztató volt tovább gondolni egy-egy történetet. És nemcsak a gyerekek háborús játékaira gondolok, hanem például Travlotára a Csodabogárban, vagy Gary Sinise által megformált Dan hadnagyra a Forrest Gump-ban. Magunk is kerülhetünk ilyesfajta helyzetbe. Vajon hogy kezeljük, ha így alakul az életünk?
Általános iskolás koromban nem érdekeltek a könnyűzenei előadók. Emlékszem, hogy divat volt a lányok körében Modern Talking-ot, Wham!-et hallgatni, míg mi fiók "kvarcjáték"-oztunk, medzsóztunk és turbó rágós papírokkal csencseltünk. Talán 8.-os voltam, mikor már hallgattam némi Helloween-t meg Pokolgépet, de nem volt jelentős. Aztán középiskolában egy rockzeneileg művelt társaságban felfedeztem magamnak a Guns 'N Roses-t, az Annihilatort, a Metallicát és még sok egyéb jó zenét. Aztán a húgom zenei izlése is elfordult Kylie Minogue-től de ő a kifinomultabb Pink Floyd, Jézus Krisztus Szupersztár - Ian Gillan irányban indult el és ezzel némiképp engem is megfertőzött. Aztán már közösen "jutottunk el" az Aerosmith-hez, Sting-hez és a Police-hoz, sokszor hallgattunk Queen-t is. Szóval a zenei izlésem eképp alakult.
Aztán kicsit elkalandoztam a pécsi éjszakában és elkeztem koncerteket látogatni. Személyes érintettség révén a Hades zenekar koncertjein sokszor jelen voltam, majd 2000-ben megismerkedtem Endivel a 30y gitárosával és nagyon hamar rajongója lettem a zenekarnak. Nemcsak a nekem tetsző zene miatt, hanem a srácok közvetlensége, jó hangulata is közrejátszott ebben. Évek alatt nagyon sok "ipszi" koncert részese voltam, és főleg a zenekar első éveiben dekorációkkal, cd másolással, cd borítók készítésével segítettem őket. Persze aztán a zenekar egyre népszerűbb lett, és más vette kezébe a promóciós ügyeket. De a rajongásom máig megmaradt. |
 |
Több éven keresztül minden nyáron eljutottam a Sziget Fesztiválra, ami egy nagyon markáns kulturális élmény volt. Nagyon sokféle zenét és egyéb produkciót láttam, ami azért volt jó, mert önnálóan valószínűleg eszembe se jutott volna megnézni-meghallgatni ilyen produkciókat, így viszont minden ott volt terítéken. Így ismerkedtem meg a különböző, nagyon sokrétű világzenei irányzatokkal, a ska zenével, a punkkal, amelyről előtte teljessen más elképzeléseim voltak, és ítt láthattam világszerte híres "mainstream" zenekarokat is. Abban bízom, hogy 12-13 év múlva, amikor a gyerekeim elémpenderülnek, hogy ők biza Szigetre, vagy más hasonló fesztiválra mennének, el tudjam nyomni magamban (és a Zitában) az aggódó szülőt és felülkerekedhessenek a saját - nagyon pozitív - élményeim.
* * *
Megjegyzés: A fenti kis szösszenetben gyakorta előfordulnak olyan címek és előadók, amelyeket / akiket nem feltétletül ismer mindenki. Az is lehet, hogy rémlik a név, de nem ugrik be egyből, hogy miről / kiről is van szó. Ezért igyekeztem a szóban forgó nevekhez linkelni egy kis leírást. Ahol lehetett, ott forrásként a Wikipédia magyar nyelvű oldalait linkeltem be, azért mert ezeken az oldalakon viszonylag egyszerűen, általánosságban ismertetik a szerkesztők a címszavakat és sokszor az egyéb kapcsolódó linkgyüjtemény is nagyon részletes, ha valaki tovább akarna kutakodni az interneten.
