pongi

1996. november 13-án dolgoztam először a Techniq-nél. Az első hetek után sem gondoltam volna, hogy 13 év múlva még mindig itt koptatom a billentyűzetet. Eleinte egy gépen hárman osztoztunk, de részemről úgyis mindegy volt, hisz szinte minden új volt. Szépen lassan megtanultam vágni, dekorálni, és a Corellel is megismerkedtem. Hozzáértőknek megemlíteném, hogy ez az 5-ös verziószámú volt és DOS alól futott. Akkor mondjuk még - legalábbis Magyarországon - főként DOS alól működött a Windows 3.1-es grafikus kezelő rendszer.

A '90-es évek vége felé a cég kb. 20 főt foglalkoztatott és bár mindenki csinált mindent, a reklám részlegen 6 ember dolgozott. Rajtunk kívül 5-6 fővel ment a villamos kiskereskedelem az Endresz György utcában és nálunk a Hungária úton az Irodabútor 1 fővel, míg a villamos kivitelezés 3 fővel munkálkodott. Az adminisztráció 2 fővel képviseltette magát és a Ferencesek utcájában 2 fővel működött a Kaland Turisztikai Szaküzlet.

Mára már közel 60 főt foglalkoztató cégcsoporttá nőtte ki magát a cég. Nem célom, hogy belemenjek a statisztikákba, meg a pozitív kisugárzású PR szövegekbe, nem írom le azt sem, hogy érzésem szerint milyen nehézségek adódtak ez alatt a 13 év alatt. Annyit azonban még megemlítenék a hivatalos "Techniq történelemkönyv" lapjairól, hogy 2007. januárjában egy nagyon szép irodaház - szaküzlet - raktár - műhely épületkomplexumba költöztünk, amely az én szempontomból legalábbis egy örömteli lépés volt. Nem mintha nem szerettem volna a Hungária úti munkahelyet, de itt sokkal több hely és egy kicsit nyugodtabb körülmények fogadtak minket. Ugyanezen év júliusában megalakult a Techniq Reklám Kft. és 2009. októberében ünnepelte a Techniq cégcsoport a 20. születésnapját.

Hungária úti cégközpont Az asztalom a Hungária úton Endresz György utcai Villamos Centrum a Kalandban Sportnap 2001 Sport nap 2001 Sportnap 2001 Ca'Savio - Velence 2003 Tátra 2006 Tátra 2006 Tátra 2006 Ausztria 2009 Ausztria 2009jQuery Modal Window by VisualLightBox.com v3.1

Azt viszont szívesen leírom, hogy mik azok a dolgok, amik ezt a céget többé teszik egyszerű munkahelynél, ahová bemegy az ember fél 8-ra és eljön 4 órakor. Ezek azok az "összetartások", amelyek nagyon sok pluszt jelentettek a "dolgos" hétköznapokban. A céggel jutottam el síelni Ausztriába, ami egy csodaszép élmény volt, bár a sielést nem tette örök szerelmemmé, jártunk Velencében, Erdélyben, Kárpátalján és a Tátrában is. Ezek a helyek önmagukban is gyönyörűek, de arra is alkalmasak voltak ezek a napok, hogy kicsit más oldalról megismerhessük egymást a kollegákkal. Ezek az utazásoknak igazán a szórakozáson és "világlátáson" kívül más célja nem volt, míg az országon belüli kirándulásainknak azért mindig volt egy kis (vagy nagy) önismereti tréning jellege is. Ezek közül két helyszínt említenék meg, az egyik a Balatonfenyves, ahonnét áthajóztunk didergős hidegben Badacsonyba egy kis repiszüretre, míg a másik Hegyszentmártonban egy két napos "sport-hétvége" volt. Ez a hely egy nagyon kivállóan felszerelt kis üdülő-paradicsom volt, közel a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz. Sajnos a legjobb tudomásom szerint mára már tönkre ment a vállalkozás, amely üzemeltette és bezárt a létesítmény.

A legfrissebb élményem a fentiek egyvelege volt, hisz tavaly nyáron jópár kellemes napot tölthettünk el Ausztria szívében, amely napközben a kirándulásokról, városnézésről szólt, míg az estéken pedig játékos feladatokkal "szórakoztatott" minket a főnökünk.